Home

Home
Cititi-ne pe FacebookUrmati-ne pe TwitterFeed RSS gratuit

Spacer

Editura LiterNet  Sageata  Cărţi pentru copii

Versiunea în limba românăEnglish versionVersion françaiseČeský

Eliane Roussel: Zmeul din Lună - A Holdsárkány


Fordította:: Mátyás Vilma, Boldizsár Péter

ISBN: 973-7893-09-3
TextText mai micText mai mare
Versiune imprimabila Adauga cu AddThis
A fost odată departe, departe şi totuşi... / Volt egyszer, innen nagyon messze, de m駠a mi tej?dszer?...
Cécile Godart
Descarcă în format pdf

Zmeul din Lună - Le Zméou de la Lune (ro-fr). Románra fordította Geta Rossier.
Zmeul din Lună - Der Monddrache (ro-de). Németre fordította: Mihai Draganovici, Renate Gebel és Herbert Gebel.
Zmeul din Lună - A Holdsárkány (ro-hu). Magyarra fordította: Mátyás Vilma és Boldizsár Péter.




A nagyvilágban, a mi világunkban néhány fülnek zene és kalács Románia. Rövidesen kiderül, hogy a Holdra emigrált Sárkányfiókák is így vélekednek. A Holdon ugyanis nincs semmi ennivaló. Az Ú² 420724. esztendejében pedig nagyon éhesek a Sárkányfiak. És, mint közismert, semmi sem csillapíthatja jobban az éhséget a mesénél...

A vén Sárkányasszony, korához illő bölcsességgel neki is lát regélni régi hazájáról, Romániáról, valamint a jó királyról, Vlad Dragoşról. Így tehát, két-három találós kérdésnyi idő alatt, miközben, oda és vissza, néhányszor megjárják a Holdig vezető utat, a Sárkányfiak megfeledkeznek arról, hogy milyen éhesek.


Néhány szó a pályázatomról

Hazámban, Belgiumban él néhány más, igazi Sárkány. Valójában ezek a Sárkányok gyermekek. És ami a legérdekesebb: ezek a gyermekek abból az országból jöttek, amelyiknek a neve úgy szól, mint a zene és az íze, mint a kalács. Ezért arra gondoltam, hogy e Sárkányfiak mesélhetnének nekünk egy keveset - akár többet is - arról a híres országról, Romániáról, ahonnan jöttek. Mert a Holdon lévő testvéreik még mindig éhesek, és nagyon várják a mesét. És így mi is megtudhatjuk, hogy e gyermekekben hogyan él szülőhazájuk, az a kis ország, amelyik nem túl nagy, de nem is túl kicsi, nincs messze, de közel sincs...

Az Eliane Roussel által szerzett mese nem hagy nyugodni; a sok találó szó, Vlad Dragoş király megannyi kalandja... És megdöbbentő maga a gesztus: Eliane, egy francia nő belészeretett Romániába, és mi több: hajlandó mesélni róla. Tele van a világ a románok meséivel, Franciaországról beszélnek lépten-nyomon. Viszont ennek a fordítottja, az, hogy a franciák meséljenek Romániáról, ritkán fordul elő. Ha előfordul egyáltalán... Elég kár! Mert Eliane meséje elejétől kezdve magával ragadott. Valóban a gyermekek nyelvén szól.

Francia és idegen nyelv szakos diák vagyok, azt tanulom, hogyan kell tanítani a francia nyelvet idegeneknek, például románoknak. Ezért választottam a tanulmányaimat záró dolgozathoz témaként a Holdsárkány történetét, hogy megismerjem a Belgiumba emigrált román származású gyermekeket, s ők meséljék el nekem, hogy itt, több ezer kilométer távolságból és más nyelvi környezetben miként látják szülőhazájukat, és mit éreznek vele kapcsolatban. S hogy valamelyest képet alkothassak arról, hogy mi történik bennünk, amikor olyan helyzetbe kerülünk mint ők: ott vagyunk két ország, két nyelv, két történelem között, két nyelv hangjai zenélnek bennünk; egy kicsit belgák vagyunk és egy kicsit románok - s ugyanakkor egyik sem. Bonyolult, nemde?

Tehát e varázsszónak köszönhetően, amellyel a A Holdsárkány kezdődik: Volt egyszer, innen nagyon messze, de még a mi tejútrendszerünkben... újabb meséket találunk ki. Azért, mert mesélni kell. Ez nyilvánvaló.


(Magyarra fordította: Zsehranszky Istvan)
****



Zmeul din Lună - Le Zméou de la Lune (ro-fr) Traducere în limba română: Geta Rossier.
Zmeul din Lună - Der Monddrache (ro-de) Traducere în limba germană: Mihai Draganovici, Renate Gebel, Herbert Gebel.
Zmeul din Lună - A Holdsárkány (ro-hu) Traducere în limba maghiară: Mátyás Vilma, Boldizsár Peter.


În această lume imensă, lumea noastră, există câteva perechi de urechi pentru care numele României răsună-sună a muzică şi prăjituri. Veţi afla în curând: chiar şi Puii de Zmei, emigraţi pe Lună, au ceva de spus în acest sens.Pentru că pe Lună nu e nimic de mâncat. Iar Zmeii prichindei ai anului 420724 sunt tare înfometaţi. Ori toată lumea ştie foarte bine că nimic altceva nu potoleşte mai bine foamea, decât o poveste...

Cu înţelepciunea pe care vârsta i-o conferă, o bătrână Zmeoaică începe să le povestească amintirile despre fosta sa ţară, România, şi despre bunul său rege, Vlad Dragoş. Aşadar, cât ar dura câteva drumuri dus-întors spre Lună şi cât ne-ar lua zicerea a două-trei ghicitori, Puii de Zmei uită de foamea lor.


Despre proiectul meu

În ţara mea, Belgia, eu cunosc alţi Zmei, adevăraţi. De fapt, aceştia sunt mai degrabă copii. Şi cel mai interesant este că ei vin din ţara aceasta care răsună-sună a muzică şi prăjituri. De altfel, m-am gândit că ei ar putea foarte bine să ne-o povestească puţin - sau mai mult - această faimoasă Românie, de unde vin. Căci Puilor de Zmei, acolo, pe Lună, le este încă foame şi de aceea aşteaptă poveştile lor. Iar noi, astfel, şi noi vom afla cum trăieşte această ţărişoară în fiecare dintre aceşti copii; nu prea mare, nu prea mică, nu prea departe şi totuşi...

Povestea pe care Eliane Roussel ne-o spune, m-a emoţionat; toate aceste cuvinte potrivite şi aventurile regelui Vlad Dragoş... Iar gestul Elianei m-a interpelat: o franţuzoaică îndrăgostită de România şi, pe care, decide să o istorisească. Povestiri de-ale românilor despre Franţa mişună peste tot. Însă povestirile care să facă drumul invers... sunt mai degrabă rare. Şi e păcat!Atunci când am citit aceasta poveste, mi-a plăcut de la început. Mai ales că Eliane o spune într-adevăr copiilor.

Sunt studentă în Franceză - Limbă străină; învăţ cum să predau limba franceză străinilor, românilor de exemplu. Aşadar, pentru lucrarea mea de sfârşit de studii, am decis să folosesc povestea Zmeul din Lună, pentru a întâlni copii de origine română, emigraţi în Belgia şi pentru ca, la rândul lor, aceşti copii să spună ţara lor de origine, cum o resimt şi o imaginează prin prisma distanţei de mii de kilometri, a diferenţei de limbă. Pentru a încerca să înţelegem, cel puţin, cum ne construim când suntem, ca ei, între două ţări, între două limbi, între două istorii, între sunetele a două muzici deferite: puţin belgieni, puţin români, şi în acelaşi timp nici unul, nici altul. Complicat, în final.

Deci, graţie acestei formule magice, cu care Zmeul din Lună începe: A fost odată departe, departe şi totuşi..., vom inventa alte poveşti. Pentru că, în mod hotărât, a povesti este important.




0 comentarii

Spacer Spacer