Disztópia
Iulia Popovici
A holnapután tegnapelőtt lényegében disztópia, egyfajta színházi leképzése egy, a jelen biopolitikai jelei alapján elképzelt és előrevetített jövőnek. Hova vezethet az egyes elemzők által az emberi test ellen irányuló, állami-politikai beavatkozásnak tekintett, megszállottságig fokozott, inkább dohányzó-, mint dohányzásellenes kampány, amely a formálisan szervezett szocializációt és munkahatékonyságot célozza (hiszen a dohányzás szelektív szocializációs gyakorlat, mely az időt fragmentáltan használja ki)? Ha környezettudatosságunk odáig fejlődik, hogy miatta feladjuk étkezési szokásainkat és a vegetarianizmust világmegmentő orgazmusként fogjuk fel, hogyan teszünk majd különbséget az élelemszerzés érdekében megölt állat és egy ember (esetleg ugyanolyan célból történő) meggyilkolása között? A hatékonyságnak a biológiai határaink kitolásával párhuzamosan folyó, késhegyre menő harcába meddig halogathatja a nő az anyává válást? Hogyan alakulnak majd a generációs kérdések, amikor a gyermekek saját nagyszüleik fiai, lányai lesznek? S a technika? Mi történik, ha a biológiai és egyéb szükségleteink kielégítését szolgáló technikának egyszer csak, a világot teljes egészében érintő, nagy áramkiesés miatt, hirtelen vége szakad?Gianina Cărbunariu színműve nem egyszerű science fiction próbálkozás, szerkezeti felépítése a dialógusokat leleményes módon váltakoztatja a színészek megkonstruált, mégis spontán hozzászólásaival. Ezek a rövid, az előadó aznapi, személyes megfigyelésein alapuló, tárgyiasodott világunk szubjektív leltáraként is felfogható megjegyzések, melyek a folyamatos ismételgetés révén lényegülnek át apokaliptikus vízióvá, azt sugallják, hogy a szereplők az evolúciós folyamat magára hagyott áldozatai, amolyan Big Brother-világbeli dolgozók. Alapjában véve a holnapután tegnapelőtt az egyén fizikai lényének politikai-ideológiai kontrolljáról szól, melyet a szüntelen darwini evolúció jegyében az egyén és a társadalom ellenkezés nélkül, szinte kábultan fogad. (A politikai "filozófia" szempontjából tekintve a Stop the Tempo szerzőjének ez a "legerőteljesebb" politikai témájú darabja: a színdarab formáját felöltő kritika pontosan azt az öntudatlanul felvállalt neoliberalizmust veszi célba, amelyet a világ paradox módon vállal fel, hiszen Darwinra "szavazva" önként veti el a felvilágosult individualizmust. Az, hogy a napjainkban magát már megszállottsággá kinövő környezettudatosság, mely elsősorban az egyénre, és nem országokra vagy iparágakra hárítja a felelősséget, eredetileg a baloldali eszmékhez való közeledést jelenti, még új és meglehetősen vitatott téma, különösen nálunk.)
A holnapután tegnapelőtt lényegében az átmenet forgatókönyve, Gianina Cărbunariu akut jelenbéli kutakodásának tanúvallomása, amely a szerzőt a dokumentum-színház felé mozdította. Cărbunariu szövegei - nem tudni, a parapszichológia mely misztériumának köszönhetően - kortárs világunk nagy tektonikus mozgásait vetítik előre.